Sok szervezet rendelkezik számlákkal, főmérőkkel vagy akár részletes mérési adatokkal, mégsem tudja pontosan, hol és miért változik az energiafelhasználása. Az energiamonitorozás feladata nem pusztán az adatok megjelenítése, hanem a működés és a fogyasztás közötti kapcsolat feltárása.
A számla megmutatja a költséget, de ritkán az okot
A havi számla fontos pénzügyi adat, de összesített és késleltetett. Nem látszik belőle, melyik épület, technológia vagy üzemállapot okozta az eltérést. Ehhez megfelelő mérési struktúra, időbeli felbontás és működési kontextus kell.
Nem feltétlenül minden fogyasztót kell külön mérni. A cél azoknak a mérési határoknak a megtalálása, amelyek mentén felelős terület, berendezéscsoport vagy beavatkozási lehetőség különíthető el.
Kiindulási állapot nélkül nincs igazolható eredmény
Egy megtakarítás csak valamihez képest értelmezhető. A bázis lehet korábbi időszak, hasonló telephely vagy korrigált fogyasztási modell. Figyelembe kell venni az időjárást, a nyitvatartást, a termelési volument és más olyan körülményt, amely érdemben befolyásolja a felhasználást.
A puszta „előtte–utána” összevetés félrevezető lehet. Ha egy épület kevesebb energiát fogyasztott, de közben rövidebb ideig működött vagy enyhébb volt az időjárás, a különbség nem feltétlenül a beavatkozás eredménye.
A jó mutató cselekvésre alkalmas
Az összfogyasztás mellett hasznos lehet az alapterületre, nyitvatartási órára, gyártott darabra vagy külső hőmérsékletre vetített mutató. A megfelelő normalizálás segít elkülöníteni a működés természetes változását a valódi hatékonysági eltéréstől.
A riasztási határ se legyen egyszerűen egy tetszőleges szám. Érdemes időszakhoz, üzemállapothoz vagy dinamikus elváráshoz kötni, és késleltetéssel vagy tartóssági feltétellel kiszűrni a jelentéktelen kilengéseket.
Adatból intézkedés
Egy eltérés akkor hasznos, ha egyértelműen megnevezi az érintett telephelyet vagy mérési pontot, láthatóvá teszi a várható költséghatást, és felelőshöz rendelhető. Az intézkedés után ugyanazzal a módszerrel kell ellenőrizni, hogy tartósan megváltozott-e a fogyasztás.
Hol érdemes kezdeni?
Nem a legtöbb mérési ponttal, hanem egy jól körülhatárolt, jelentős fogyasztású területtel. Jó első feladat lehet az éjszakai alapterhelés, az indokolatlan csúcsterhelés, a telephelyek közötti eltérés vagy egy nagyfogyasztó berendezés üzemállapotának vizsgálata.
Döntési ellenőrzőlista
- Megneveztük, milyen döntést támogat az energiaadat?
- A mérési határok követik a felelősségi és beavatkozási pontokat?
- Ismerjük az adat pontosságát, gyakoriságát és hiányait?
- A bázis figyelembe veszi a működés lényeges változóit?
- Az eltérésből felelős és követhető intézkedés lesz?
- Az eredményt a beavatkozás után visszamérjük?
A monitoring nem végpont, hanem visszacsatolás
Az OrigSmart LEMP a mérési adatot telephelyhez, eszközhöz és üzemeltetési folyamathoz kapcsolja. A cél nem több grafikon, hanem gyorsabban felismerhető eltérés és ellenőrizhető intézkedés.
Beszéljünk az energiafelügyeletről